2024. február 12., hétfő

Bolo vagy picker?

Aki ismer, az tudja, hogyha lehet akkor pergetek. Az írásaim nagy része is, ebben a témában készült. Viszont, néha azért előkotrom a békés halas motyókat. Nagy kedvencem, a téli keszegezés. Télen, a csatornánk bizonyos szakaszain nagy létszámban állnak össze a különböző keszegfélék. A legtöbbször bolognai bottal eredek a nyomukba, de az idei tél kicsit más mint az eddigiek. Mire gondolok? Rengeteg csapadék hullott, ezért a patakok, csatornák vízállása, jóval magasabb a szokásosnál. Nálunk sincs ez másképp. A máskor békésen ballagó csatorna, bizony húzós sodrással várja az ide látogatókat.

              Látszólag békés a sodrás. De ez csak látszat. A bő 2m-es víznek van húzása....

Az első alkalommal, csak a bolognai botomat szereltem meg. Számítottam a nagyobb sodrásra, ezért   2,5 g-os úszót szereltem. Óvatosan kell bánni az úszó méretével, mert az itteni keszegek azért nem dunai halak. Sok köztük az apró bodorka. A túl nagy úszókon, nem lehet rendesen látni a kapást. Azt a méretet kell eltalálni, amit már majdnem meg tudok állítani, de még nem akadok el vele sűrűn. Még otthon kevertem egy kis sötét keszeges kaját, sok csontival. A horogra 3 szem virgonc csonti került. 4-5 alapozó gombóc után elkezdtem úsztatni. Nem számítottam gyors eredményre, de megleptek a halak. Talán a harmadik úsztatásra kapás. A tettes, egy gyönyörű szép vörösszárnyú volt.

                                    Az ekkora vörösszárnyú már igen ritka vendég nálunk.

Pár, kisebb bodorka után, jött végre egy szebb, majd egy igazi meglepetés ezüstkárász. A fogásokon felbuzdulva, pár gombóccal ráetettem, de most valahogy nem hozta meg a keszegek szokásos rohamát, a friss etetőanyag.

                                         A szokásos téli bodorkaméret a csatornánkból


                                                     Télen ritka az ezüstkárász....

Egy húsz perces szünet után, újra beindult a móka, de eleinte csak a kisebb bodorkák rohamoztak meg.
Kicsit szenvedős volt az úsztatás. Az úszót megállítani nem is bírtam, a teljes ólmozást letéve is csak lassítani tudtam a tempón. Pár szép karika keszeg is beesett, de a fogás nagy részét a bodorkák adták.

                                                    Nem én pikkelyeztem meg....

                                                    A  zsákmány nagyja belőlük állt

Egész végig azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnám megállítani a szereléket anélkül, hogy nagyon eldurvítanám. Aztán jött az isteni szikra. Egy picker kellene! Majd legközelebb...

A következő alkalomra már készültem. A picker bot, ott lapult a botzsákban bevetésre készen. Alig vártam, hogy kiérjek a csatornához. Megint, csak egy kevéske sötét színű keszeges kaját kevertem, nagyon sok csontival felturbózva. Az első 1-1,5 óra elment arra, hogy kitaláljam, milyen szerelék lesz ma a nyerő. Kapásom az első pillanattól fogva volt, de a halakat megfogni, nem is volt olyan egyszerű. Szereltem nagyhurkost, gubancgátlósat hosszú előkével, meg még ki tudja mit. Számomra is nagy rejtély, hogy miért, de a legjobban a klasszikus rövid előkés method szerelék vált be igazán. Az első hal, mindjárt egy szép ezüstkárász volt.

                                                              Bevetésen a picker

                                                               Rögtön elsőre

                                                             Igen, azok ott a halőrök....

A pickerrel, könnyedén meg tudtam horgászni a sodrás közepét. Bár így is sok apró bodorkát fogtam, beestek olyan halak, amikből bolognaival nem nagyon tudtam fogni. Jókora  karika keszegek, egy dévér, és további kárászok.

                                                              Ez már élvezhető méret

                                                                  Így is jött bodorka

                                                           Kisebb karika is sok van

                                                         Szép kerek ezüstkárász

                                                           Hopp egy karika....

                                                       Ritka vendég a csatornán....

Nagyon felpörgött a peca. Minden dobásra kapás. Szebbnél szebb halakat fogtam. A végefelé beesett egy retur ponty is. Olyan fél kiló volt talán, Gyorsan elengedtem, le se fényképeztem.

                                              Bolóval fele ennyi se jött belőlük

                                                                       Na még egy...

                                                                         Bodri...

A nap végére beindultak az ezüstkárászok. Ellepték a kosárral felépített etetést. A végén elgondolkodtam. Vajon lehetne tovább szelektálni? A kis keszegeket kiszűrni? Talán, ha már method a szerelék, kisebb csalitüskén felkínált wafterek? Vagy talán, egy szem csemege? Majd legközelebb...

                                                                   Estére megjöttek

                                                                    Kakukktojás.... 

                                                         Nem arany, csak ezüst....

                                                               Az utolsó....

Lassan elkezdett sötétedni, és egyre hűvösebb is lett. Reggelre talán fagy is lesz ?(lett) Lassan össze is pakoltam. A nap egyértelmű tanulsága, hogy a jobb halakat akkor tudom megfogni, ha meg tudom állítani a szereléket. A picker, itt és most, erre egyértelműen alkalmasabb  módszer volt, mint a bolognai.A jövőben tovább fogok dolgozni ezen a vonalon. A véleményem, hogy olyan halakat is rejt a kis csatornánk, amikre nem is feltétlenül számítana az, aki ránéz erre a vízre.










2024. január 17., szerda

Télen a patakon

 December második felében, már nagyon vártam, hogy jöjjön az igazi tél. Sokan nem szeretik ezt az évszakot, de nekem kimondottan a kedvencem, Kedvező körülményak közt, hosszú ideig kiszámítható helyeken, és módon találom meg kedvenceimet, a sügereket, és a domolykókat. Mindkét halfaj táplálkozik egész télen, és mindkettő szereti az apró gumihalakat, illetve az egyéb plasztik herkentyűket.

Maradjunk annyiban, hogy a tél késett, nem is keveset, és az ideális körülmények se voltak adottak. A december tulajdonképpen úgy alakult, mintha az esős évszakban lennénk egy másik éghajlati övön. Minden patak, folyó megáradt, heteket kellett várni, mire a mi kis patakunk is horgászható állapotba került. Az áradás, ilyenkor kimozdítja a halrajokat is. Újra meg kell találni azokat a helyeket ahol összeálltak. December második felében, pont egy ilyen felderítő jellegű pecára indultam. Elkeserítően indult a nap. Az első két órában egyetlen apró sügért sikerült kipiszkálnom a vízből.


Kicsit elccsüggedve dobálgattam amikor, egy kis befolyóra lettem figyelmes. Itt általában éppenhogy jön valami kis víz a patakba, de most az esőzések hatására igencsak zubogottt be az enyhén zavaros esővíz. Első dobás. Azonnal a beesőt leverte valami még süllyedés közben. Hopp, egy domolykó!


Ugyanitt a következő dobásnál a második emelésre vert oda valami. Abból, hogy a sodrásban kapta el, már sejtettem, hogy egy újabb domival ajándékozott meg a patak. Tél ide, tél oda ezek a domik jó erőben voltak.


Visszaengedtem őt is, és tovább szórtam a vizet. Vagy öt kapást toltam el. Mi lehet ez? Kis sügér? A következő dobásnál próbáltam a szokásosnál is lassabban emelgetni az apró barna gumihalamat. Kopp, kopp, kopp, na végre odaragadt a horogra! Jé, egy bodorka!



Nem ez volt az első bodorka amit plasztik csalival fogtam, de azért meglepett rendesen. A következő határozott kapás már nem a sodrásban volt, hanem ahogy a csendesebb részbe ért a plasztik csalim. Sejetettem, hogy sügér lesz, de olyan jól húzott, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam. Pedig az volt, de gyönyörű szép nagy.


Pár dobással később újabb határozott kemény kopp, és egy újabb jókora csíkos vitéz. Még a féket is megszólaltatta, olyan jó erőben volt ebben hideg vízben.


Itt pár perc üresjárat következett. Mikor már elkezdtem rajta gondolkozni, hogy más helyeket is meg kellene nézni, megint egy kopp. Ült a bevágás, perecben a bot. Újabb harcos sügér! Ez így télen már több a jóból, mint amire egy kis pataktól számítani lehetne.


Párat még dobtam, aztán kicsit pozíciót váltottam. Feldobtam szembe a bolyó csatornába, sodrással szemben. Elsőre semmi. Még egyet dobtam. Alig esett be gumi, valami határozottan odavert neki. Még egy domolykó!


Innen aztán több halat nem tudtam fogni. Elindultam új helyeket nézni, de valahogy nem volt jó szinte sehol se a víz. Még mindig magasabb volt a normálisnál, és legtöbb helyen rohant túlságosan is. Egy kisebb gödörben aztán beköszönt a nap utolsó hala, egy újabb domi.


Aznapra sajnos elfogyott a hogászidőm, de azt hiszem, hogy ahhoz képest ahogy indult az elején ez a peca, a vége nagyon jó lett.


A következő horgásznapom már bőven januárra esett. Az esős évszak elvonult, és megjött az igazi tél. Volt már ebben a hónapban eső, hó, de leginkább kemény fagyok. A leghidegebb éjjeleken bizony -10 fok alá süllyedt a hőmérséklet. A patak lassabban folyó részei, pár napra jég alá kerültek. Amikor enyhült a fagy, az éjjelek ugyan még fagyosak maradtak, és a föld se engedett ki, de nappal már 0 fok főlé kúszott a hőmérők higanyszála. A patakról is eltűnőben volt a jég, mikor végre megint ki tudtam ide látogatni.


 A víz is nagyon letisztult. Igazi januári állapotok uralkodtak a pataknál. Rögtön a nap elején megvolt a nap meglepetése. Talán negyedik dobásra, megint olyan apró kopogtatós kapás, és hopp! Megint egy bodorka!


Öszinte leszek. Innentől egy rettentően unalmas, mászkálós másfél óra következett. Nincs kedvem regényt írni semmiről, úgyhogy ezt a részt nemes egyszerűséggel ugorjuk át. Egy újabb semmitmondó helyen aztán, valami belevert az az éppen a beesése után süllyedő gumiba. Tompa de erős ellenállást éreztem a bevágás után. A hideg vízben a szokásosnál jóval kisebb ellenállást fejtett ki a halam a méreteihez képest. Ugyanis mikor kiemeltem jöttem rá, hogy a téli szezon eddigi legszebb domolykóját sikerült megfogmom.

Sokat járkáltam és dobálgattam még, egészen addig, amíg el nem kezdett söttétedni, de csak egy kisebb sügér szánt meg. Ez van, mára ennyit adott a patak.

Bár, a munka mellett nem sok szabadidőm van, ha tehetem télen ezután is kimegyek a patakhoz. Igazából nem is számít, hogy mennyi meg mekkora halat fogok (bár persze jobb ha fog az ember). Mindenképpen jobb kint a friss levegőn. A hideget bírom, nincsen szúnyog. Mi kell még?



2023. október 13., péntek

Mifine Ineffable

                                         Már megint egy kínai bot....


Vettem magamnak egy új UL pergető pálcát. Az egész vásárlás, egy unalmas délután következménye volt. Aznap éppen rossz idő volt kint. Unalmamban, bent a telefononomon, az Aliexpress alkalmazást nézegettem. Gondoltam végigfutom, hogy milyen UL pergető botokat árulnak most kínai barátaink. Megakadt a szemem egy furcsaságon. Osztott nyeles bot, aminek a markolat része parafa. Aki ismer engem, az tudja, hogy mióta nem nagyon használják a gyártók, én azóta is visszsírom a parafa nyelű botokat. Végre itt van egy! Jobban szemügyre véve, egyre jobban megtetszett a bot. Megrendeltem....





Kellemes meglepetésként, a bot hamar, két hét alatt megjött. A 195 cm-es 1-7g-os modellt rendeltem meg. Kézbe véve azonnal tetszett a bot. Az akciója gyors, a csillapítás tökéletes. A tűspiccen a sárga gyűrűkötések jól mutatnak. Az orsót rátéve az egyensúly is pont a helyén van, a parafa nyél fogása kényelmes. Hamar, sikerült is kipróbálni a friss szerzeményem. Az első napon, csak apró halakat sikerült vele fogni. Dobni jó volt vele, és a kapásokat is szinte a kezemben éreztem.



Két nappal később, a patakunk, megadta nekem az igazi teszt lehetőségét. Sok gyenge peca után, most végre normális sügereket találtam. Élmény volt ezzel a finom pálcával megfogni őket. Hihetetlen ahogy szinte utányúl a bot egy jobb sügérnek amikor akasztás után megindul. Ezek a halak már kapásukkal is az UL pergetés csúcsát jelentik. Ahogy ezeket sorokat írom, szinte újra átélem a koppintásukat.








Pár szót a botról. Kimondottan gyors, jó csillapítású a blank. 1g már dobható vele, de igazán 2g- tól él.
A felső 7 g-os megadott dobósúly enyhe túlzás, inkább 5g az, ami még jó neki. A gyűrűzés szép, a kötések is.  A tűspicc jól illeszkedik a blankhoz, szemre az utolsó pár centije szinte cérnavékonynak tűnik. Az orsótartó nem a kedvencem, a felső markolatot tekerve fogja meg az orsót. szerintem a hagyományos jobb, de nem lehet minden tökéletes. A parafa fogása kimondottan kényelmes, a minősége jónak tűnik. 



Azóta még 2-3 alkalommal horgásztam az új botommal. Nem jöttek elő bosszantó apróságok se használat közben ami hatalmas dolog. Sok UL bottal ártam úgy, hogy utólag, már sokadik alkalommal bukott ki, hogy van egy olyan tulajdonséga amitől ugyan használható a bot, de hosszú távon bosszantó.
Szerintem, ha nem történik nagy gubanc sokáig fogom még használni....



Remélem hamarosan újabb írnivalóval jelentkezek! Görbüljön mindenkinek!