2013. május 2., csütörtök

Kitartás, vagy csökönyös makacsság?

Az utóbbi időben a Gaja patak pergetés szempontjábó több csalódást okozott, mint eddig bármelyik évben. Domolykó alig van-egy-két darab, a sügér pedig egész egyszerűen szinte kihalt ebből a kis vízfolyásból. A tavaszi áradás sem hozta meg a halakat, sőt inkább tovább rontott az amúgy sem túl jó helyzeten. Én mégis minden hétem minimum 2-3 alkalommal kint vagyok, és várom a csodát. Nem is tudom már én sem, hogy ez most kitartás, vagy csak nem tudok belenyugodni a helyzetbe és makacsul járok ki, újra, és újra. Gyerek korom óta járom a patakot. Mindig voltak rosszabb évek, de ez az idei a legrosszabb eddig...

Hova lett a domolykó?
Előre leszögezem, van domolykó a patakban. De!
Évről évre egyre kevesebb. Vajon miért? Ennél sokkal kisebb vízfolyások is tarthatnak jelentős domolykóállományt. Akkor itt miért nem? Szerintem azért, mert hosszú évek óta a domolykó ívásának idején, a Fehérvárcsurgói halak ívása miatt nagyon kevés vizet engednek a Gajába. Mesterségesen alacsony vízszinten tartják a Gaja patak vizét. Ezt alátzámasztani látszik, hogy alig-alig van kis domolykó, talán egyet, kettőt fogok minden évben. Hiába a zivatarszezon, egy vihar csapadéka egy napra duzzasztja fel maximum a patak vizét. Ráadásul van pár kedves spori, aki direkt a domolykókra vadászik, gilisztával. Persze mind a konyhán végzi....


A fenti képen látható az idei egyetlen kifogott domolykóm, legalább 15 próbálkozásból.

Szóval nincsen sügér se. Pedig aztán kerestem őket mindenhol. Helyttük pár vérszomjas kiskárászt sikerült csak fognom. El nem tudom képzelni, hogy miként gondoltákn ezt.....



Tegnap folytattam makacskodást. A Gaja alsó részére készültem sügért, és csukát fogni. Kimondottan kuka meleg volt. Szórványosan lehetett látni csukarablásokat,de fogni azt képtelenség volt. Dobáltam én kis csalit, nagy csalit, közepeset, de semmi nem kellett nekik. Estére aztán mire a levegő hőmérséklete elviselhető lett volna, megjöttek szúnyogok. Képtelenség volt őket sokáig elviselni, így aztán még a teljes sötétség beállta előtt feladtam. Este olyan gondolatokkal küzdöttem, hogy most mi legyen. Komolyan elgondolkodtam rajata, hogy mostanában ki se megyek többet a patakra...
Így aztán másnapra nem is oda terveztem a pecát. hajnalban elndultam megnézni, hogy mennyire tért vissza az élet a Malom csatornába. Hát jelentem semennyire. Másfél órányi meddő dobálás után feladtam. csak apró ivadékokat láttam, sügérnek, dominak nyoma sem volt. (itt legalább tudom miért...)
Mit csináljak? Menjek haza? Korán van még, irány a Gaja!
Ismét az alsó szakasz, a tegnapi helyek. Hát úgy nézett ki, hogy a halak megérezték a délutánra ígért zivatarokat, mert még annyi mozgás sem volt mint tegnap. Inkább csak az UL pálcával dobáltam, egészen kicsi gumihallal. Éppen kezdtem volna megunni, amikor végre volt egy kapásom. Méret közeli süllőt akasztottam egy máskor jellemzően sügeres helyről.


Tehát, valamilyen rabló csak van a Gajában!
Persze ezek után agyon dobáltam azt a helyet, de semmi nem történt már.
Bár most végre fogtam egy halat, még mindig a kétségek gyötörnek. Vajon csak szimplán kitartó vagyok, vagy buta módon makacs?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése